A közeg mindenki számára ismerős lehet, mindannyian jártunk iskolába, mindannyiunk számára meghatározó élmények tárháza volt a helyszín.
Diákcsínyek, versengések, szerelmek – és a hatalommal való visszaélés sok megnyilvánulásának helyszíne is lehet egy/az iskola. Tanár-diák, igazgató-tanár, szülő-diák, diák-diák közötti aszimmetrikus kapcsolatokról szól a darab, ahol valaki(k) visszaél(nek) azzal, amit általában nem is érdemeltek meg. Bár a humornak is fontos szerepe van a történetben, valójában véresen komoly a dolog, és egy tragédia lehetősége is felsejlik.

Az Osztályvigyázz! jelenetei nem elsősorban írói fantázia szüleményei. A szerzők, a színészek elsősorban saját – közvetett vagy közvetlen – élményeikből merítenek, olyan élményeket élnek át újra (a nézőkkel együtt), amelyek sok év, akár évtized múlva sem tűntek el a feledés homályában, amelyek meghatározóak voltak számukra. Felnőttként visszanézve nemcsak az emlékezés és az emlékeztetés felelőssége adatik meg, de a lehetőség is arra, hogy rámutassunk a „határátlépésekre”. Azokra a pontokra, amikor valaki – megszokásból, ösztönből vagy jelzéseket rosszul értelmezve – nem a megfelelő döntést hozza, s ezzel megsért, megbánt, megaláz mást/másokat. Tapasztalataink szerint efféle helyzetből még mindig nagyon sok van az iskola közegében.