Kocsák Tibor – Egerházi Attila – L. Simon László
FANTOMFÁJDALOM
táncdráma egy felvonásban

A Székesfehérvári Balettszínház előadása

A táncdráma ugyan a trianoni békediktátum századik évfordulójára készült, de nem törekszik politikatörténeti események bemutatására. Az alkotók hétköznapi emberek sorsán, tragédiáin keresztül mutatják be, miként hathat a politika, a háború, egy ország felszabdalása családok életére.

L. Simon László:
„Valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és lábát, sokáig érzi még sajogón az ujjakat, amik nincsennek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár,! és ezt; Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.” (Karinthy Frigyes: Levél a kisfiamnak. Részlet)

Fájhat-e az, ami nincs? Ami elmúlt, s végkép elveszett? Fájhat-e az a veszteség, ami időben és térben távol van tőlünk? Meddig hordozzuk magunkban az elvesztett haza, nagyszülői ház, szülő és gyermek miatt érzett fájdalmat? Lehetünk-e idegenek a saját hazánkban?

A Karinthy által megfogalmazott fantomfájdalom ma is eleven valóság. A megcsonkított test, a szétdarabolt haza, az értelmetlenül feláldozott emberi életek, a háborúban hősi halált halt férfiak, apák és fiúk miatt érzett gyötrelem örökre velünk marad.

A József Attila-díjas L. Simon László történetére az Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, zongoraművész, egyetemi tanár Kocsák Tibor szerzett zenét, s a Harangozó Gyula-díjas táncművész, koreográfus Egerházi Attila, a Székesfehérvári Balettszínház igazgatója készített koreográfiát.

A táncdráma ugyan a Trianoni békediktátum századik évfordulójára készült, de nem törekszik az igazságtalan döntéshez vezető, vagy azt követő politikatörténeti események bemutatására. Az alkotók egy nagy történelmi pannó megrajzolása helyett hétköznapi emberek sorsán, küzdelmein és tragédiáin keresztül mutatják be, miként hathat a politika, a háború, valamint egy csodálatos ország felszabdalása, az önazonosságára érzéketlen nagyhatalmi logika a szétszakított családok életére. A darab alapját egy baráti kapcsolat képezi. Az I. világháborút megelőzően egy székesfehérbári és egy nagyváradi fiatalember barátságot köt a kadétiskolában. Egymás családjának többszöri meglátogatása azt a furcsa, de nem egyedülálló helyzetet termeti meg, hogy rokonokká is válnak: mindkét fiatalember beleszeret a másik húgába, s a kitartó udvarlások meghozzák a gyümölcseiket: feleségül veszik egymás lánytestvéreit. A nagyváradi lány Székesfehérvárra, a fehérvári Váradra költözik. A fiatalok boldog életét, a gyermekvárás és gyermeknevelés örömeit a háború töri ketté, mindkét fiatalembert besorozzák: egyikőjüket a nagyváradi 4. gyalogezredbe, a másikójukat a 17-es székesfehérvári gyalogezredhez. A sors iróniájának köszönhetően a két ezred egymás mellett harcolt, mind az északi fronton, Galíciában, mind az olasz fronton az Isonzó mentén, Doberdónál. A Jóisten akarata szerint a két fiatalember a keleti fronton egymás mellé sodródott, s találkozásuk végzetes fordulatot hozott közös történetükben…